Május 4. Vasárnap

A tegnapi napom olyan unalmas volt, hogy nem találtam értelmét, hogy leírjam miről szólt. Nagyjából annyi, hogy egész nap gépeztem, a tumblimmal szenvedtem és csináltam egy fan profilt. A mai napom azonban egész jó volt. Felkelni nem igazán volt kedvem, de amint eszembe jutott, hogy anyák napja van, felpattantam és neki is láttam a videó szerkesztésnek. Sajnos nem mutattam meg anyának a videót.:( A nap azzal folytatódott, hogy észre vettem egy tegnapi üzenetet Henriktől. Nagyjából az volt benne, hogy amit Laci mondott az igaz és tényleg kíváncsi, van-e esélye. Nem szégyenlős fiú az biztos. Nem írtam vissza. Bátyám (Zoli) azt mondta, hogy válaszoljak, hogy 'bocsi nem" mert így csak azt fogja hinni, hogy van esélye és ezért nem írok vissza. Barátnőm is ilyesmit mondott de még mindig nem válaszoltam. Ezen túl lapozva, Zolinál is voltak zavaros dolgok. Szóval F.B.I.-t játszottam neki. Eztán átjöttek a szomszédék, és nèvnapom alkalmából, hoztak 2 tábla csokit, amit hamar be is faltam. És most jön az amitől én is meg lepődtem...visszanéztem a régi beszélgetésem Mátéval és sírtam. (-1 csomag papírzsepi) :)
Máté története:
Megszerettem de mivel zárkózott vagyok, nem engedtem közel magamhoz. Ő bevallotta, hogy szeret de én nem de nem kellett mert tudta. Amúgy azt hittem, hogy ővele így is sikerülni fog a barátságunk megőrzése, mikor tudtam, hogy mind kettőnk többet érez de amikor már gondolom feladta vagy egyszerűen csak kamuzott, hogy szeret kiderült, hogy az egyik osztálytársunkkal randizgat. Tehetetlenségemben mondtam a lánynak pár dolgot de ez nem is volt baj. Mindegy. Mátéval összevesztem mert ő még mindig adta nekem a cukit mikor én tudtam az igazat, de ő nem tudta mi bajom. Ezzel nem is beszéltünk többet hagytuk egymást suliban is. Aztán ő lehordott engem a hátam mögött és megpróbáltam elfelejteni.
                       ***
Most pedig folyamatosan rajta kattogok. Szerdán óra után nem sikerült becsuknom az ablakot és segített. Àtnéztem rajta és kiszenvedtem egy "köszi" félét majd sietve mentem Vivi után. Az, hogy segített szinte újabb reményt adott de hiàba, tisztult fejjel kell gondolkoznom és amit úgymond tettem az megbocsáthatatlan, szóval a remény megmarad de tudom, hogy hiába, pedig még csak nem is vagyok szerelmes csak hiányzik a jóreggelt és a jóéjt üzenete és a szívei a szmájlikkal....meg ő. :|
Ezen is továbblépve, a bátyám Kis Zoli és a barátnője ma végre hazajöttek és hoztak nekem és anyának tortát amit ők sütöttek. Fincsi volt. Ès a végére hagytam a napom csúcspontját..a legjobb barátnőm Vivi felköszöntött. Valójában totál azt hittem, hogy elfelejti, de megkaptam az üzit "Amúgy boldog névnapot Jákob" és ez annyira feldobott, hogy elkezdtem Zolinak énekelni. Ő kevésbé volt boldog.:)<3 (A Jákob egy becézés kettőnktől egymásra.) :D